Tudás

A hőcserélők fejlesztési története

Aug 12, 2024 Hagyjon üzenetet

Az 1920 -as években a lemezhőcserélők jelentek meg, és az élelmiszeriparban alkalmazták őket. A lemezcsőből készült hőcserélő kompakt szerkezetű és jó hőátadási hatással rendelkezik, tehát fokozatosan különféle formákká fejlődött. Az 1930 -as évek elején Svédország elkészítette az első spirállemez -hőcserélőjét. Ezután az Egyesült Királyság a Rézből készült rézből készült, rézből készült hőcserélőt és ötvözött anyagokat készített a repülőgépmotorok hőeloszlásához. Az 1930 -as évek végén Svédország előállította az első tányér- és héj hőcserélőt a cellulózmalmokban történő felhasználáshoz. Ebben az időszakban az erősen korrozív média hőátadási problémájának megoldása érdekében az emberek figyelmet fordítottak az új anyagokból készült hőcserélőkre.

Az 1960-as évek körül, az űr technológia és a legmodernebb tudomány gyors fejlesztése miatt sürgősen szükség volt a különféle hatékony és kompakt hőcserélőkre. Ezenkívül a bélyegző, a forrasztás és a tömítési technológiák fejlesztése tovább javította a hőcserélők gyártási folyamatát, ezáltal elősegítve ezzel a kompakt lemezes hőcserélők erőteljes fejlődését és széles körű alkalmazását. Ezenkívül az 1960 -as évek óta tovább fejlesztették a tipikus héj- és csőhőcserélőket, hogy kielégítsék a hőátadás és az energiamegtakarítás igényeit magas hőmérsékleten és nyomás körülmények között. A -1970 s közepén a hőátadás fokozása érdekében a hőcsövek hőcserélőit hőtű csövek kutatása és fejlesztése alapján hozták létre.

A hőcserélők három típusba sorolhatók a hőátadási módszerek alapján: hibrid, hőtárolás és partíció típus.

A hibrid hőcserélő egy olyan hőcserélő, amely hőt cserél a hideg és a forró folyadékok közvetlen érintkezésével, valamint a kontakt hőcserélőnek is nevezett. Mivel a két folyadék közötti hőcsere utáni időben történő elválasztás szükség van, az ilyen típusú hőcserélő alkalmas a gáz- és folyadékfolyadékok közötti hőcserére. Például a kémiai növényekben és erőművekben használt hűtőtornyokban a forró vizet felülről lefelé permetezik, míg a hideg levegőt alulról felfelé szívják be. A vízfilm vagy a töltőanyag cseppek és a vízcseppek felszínén a forró víz és a hideg levegő érintkezik egymással a hőcsere céljából. A forró vizet hűtik és hideg levegőt melegítünk, majd az időszerű elválasztást a két folyadék közötti sűrűségkülönbség éri el.

A regeneráló hőcserélő egy olyan hőcserélő, amely a hőtároló kamrában a hőtároló testének (csomagolás) felületén váltakozó hideg- és forró folyadékok áramlását használja a hőcserére, például a kokszkemencének alatti hőtároló kamra a levegő előmelegítéséhez. Az ilyen típusú hőcserélőt elsősorban a magas hőmérsékletű kipufogógáz hőjének visszanyerésére és felhasználására használják. A hűtési kapacitás visszanyerésére tervezett hasonló berendezéseket hidegtároló eszköznek nevezzük, amelyet általában a levegő elválasztó egységeiben használnak.

A fal típusú hőcserélő egy olyan típusú hőcserélő, amelyben a hideg és a forró folyadékokat szilárd falakkal választják el, és a falakon átcserélik a hőt. Ezért felszíni hőcserélőnek is nevezik, és ezt a típusú hőcserélőt széles körben használják.

A fali hőcserélőket a hőátadási felület szerkezete alapján cső típusba, lemez típusba és más típusokba lehet besorolni. A csőhőcserélők a csövek felületét hőátadási felületként használják, beleértve a szerpentin hőcserélőket, a dzseki hőcserélőket, valamint a héj- és csőhőcserélőket; A lemezfelület hőcserélői a lemez felületét hőátadási felületként használják, beleértve a lemez hőcserélőit, a spirállemez -hőcserélőket, a lemez uszonyi hőcserélőket, a lemezhéj -hőcserélőket és az esernyő lemez hőcserélőket; Más típusú hőcserélőket úgy terveztek, hogy megfeleljenek bizonyos speciális követelményeknek, például kaparott felületi hőcserélőknek, forgó lemezhőcserélőknek és léghűtőknek.

A hőcserélőben a folyadék relatív áramlási iránya általában két típusot tartalmaz: CO -áram és számlálóáram. Ha lefelé folyik, a beömlőnyíláson a két folyadék hőmérsékleti különbsége a legnagyobb, és fokozatosan csökken a hőátadási felület mentén, elérve a minimális hőmérsékleti különbséget a kimeneten. Ha fordítottan folyik, a hőátadási felület mentén a két folyadék hőmérsékleti különbségeloszlása ​​viszonylag egyenletes. A hideg és a forró folyadékok állandó bemeneti és kimeneti hőmérséklete esetén, ha mindkét folyadékban nincs fázisváltozás, az upstream és a downstream közötti átlagos hőmérsékleti különbség a maximális és a minimum.

Ugyanezen hőátadási körülmények között az ellenáramlás használata növelheti az átlagos hőmérsékleti különbséget és csökkentheti a hőcserélő hőátadási területét; Ha a hőátadási terület változatlan marad, akkor az ellenáramlás használata csökkentheti a fűtési vagy hűtési folyadék fogyasztását. Az előbbi megtakaríthatja a berendezések költségeit, míg az utóbbi megtakaríthatja a működési költségeket, ezért a jelenlegi hőcserét a lehető legnagyobb mértékben kell elfogadni a tervezés vagy a termelés felhasználása során.

Ha fázisváltozás (forrás vagy kondenzáció) van a hideg és a forró folyadékok egyikében vagy mindkétban, akkor maga a folyadék hőmérséklete változatlan marad, mivel a fázisváltozás során a párologtatás látens hője felszabadul vagy felszívódott. Ezért a folyadék bemeneti és kimeneti hőmérséklete egyenlő, és a két folyadék hőmérsékleti különbsége független a folyadék áramlási irányától. A kifelé történő áramlás két típusa mellett, nevezetesen az előrehaladás és a fordított áramlás mellett vannak olyan irányok is, mint a keresztáramlás és az eltérés.

A hőhatás hőhatásának csökkentése a hőátadás során a hőátadási együttható javításában fontos kérdés. A termikus ellenállás elsősorban a vékony folyadékrétegből (úgynevezett határrétegből) származik, amely a partíció falának mindkét oldalán a hőátadási felülethez tartozik, és a falak mindkét oldalán a szennyeződési réteg a hőcserélő használata során képződött. A fémfal hőkezelősége viszonylag kicsi.

Az áramlási sebesség és a folyadék zavarának növelése a határréteget vékonyíthatja, csökkentheti a hőállóságot és javíthatja a hőátadási együtthatót. A folyadék áramlási sebességének növekedése azonban növeli az energiafogyasztást, ezért ésszerű koordinációt kell végezni a hőhatalom csökkentése és az energiafogyasztás között a tervezés során. A szennyeződés hőállóságának csökkentése érdekében erőfeszítéseket lehet tenni a szennyeződés kialakulásának és a hőátadási felület rendszeres tisztításának.

Általában a hőcserélők fém anyagokból készülnek, amelyek között a szénacél és az alacsony ötvözött acél többnyire közepes és alacsony nyomású hőcserélők előállítására szolgálnak; Amellett, hogy elsősorban a különböző korrózióállósági körülményekhez használják, az austenit rozsdamentes acél felhasználható a magas és alacsony hőmérsékletekkel szembeni anyagként is; A réz, az alumínium és az ötvözetek általában alacsony hőmérsékletű hőcserélők előállításához használják; A nikkel -ötvözeteket magas hőmérsékleti körülmények között használják; A tömítés alkatrészek készítése mellett néhány nem fémes anyagot használtak korrózióálló hőcserélők, például grafit hőcserélők, fluoroplasztikus hőcserélők és üveg hőcserélők előállításához.

A szálláslekérdezés elküldése